Hivatása a gyógyítás- Interjú
interjú Dr. Hegyi Gabriellával
„Az orvoslás, a panaszkodó emberrel történő foglalkozás nem szakma, hanem egy folyamatos, élethosszig tartó, alázatos szolgálat, aki ezt nem érzi magában, annak nem szabad ezt a pályát választania!”
Az idei Semmelweis Nap alkalmából Batthyány-Strattmann László-díjjal, majd a Pécsi Tudományegyetem legmagasabb, ‘Pro Facultate’ kitüntetésével ismerték el Prof. Dr. habil. Hegyi Gabriella, a Yamamoto Rehabilitáció Intézet alapító orvos-igazgatójának munkásságát, amihez ezúton is gratulálunk! A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány számára is büszkeség ez az elismerés, mivel a professzor asszony 2017 óta kuratóriumi tagja a szervezetnek. Praktizáló orvosi, intézetigazgatói és egyetemi professzori énjét, a holisztikus gyógyítás, komplementer medicina területén elért eredményeit jártuk körül a díj apropóján.
Az ember, ha gyógyításra esküszik fel, elsősorban nem a díjért teszi, amit tesz. De valahol mégis nagyon jól eső érzés, ha rangos kitüntetéssel jutalmaznak egy életművet, orvosi munkásságot. Milyen időszakot ismertek el ezzel a jeles díjjal?
Közel 45 éves orvos – egészségügyi pályafutás, amire visszatekinthetek, de az orvosi pálya előtt okleveles szülésznőként is módomban volt bedolgozni magam az egészségügyi nem könnyű szolgálatába, miután később kerültem az egyetemre osztálytársaim korához képest. Ez kifejezetten megsokszorozta erőmet, hogy bizonyítsak, mindig jelesre vizsgáztam és az akkori divatos diszkókat sem látogatva kitartóan és szorgalmasan készültem a pályámra. Ez a kitartás ma is jellemző a munkámra. Én ezt egyfajta „életpálya díjként” értékelem és sokszor csodálkozva ámulok, mennyi idő is telt el az első szívhang, tüdőkopogtatás és hasi vizsgálat óta… Az orvoslás, a panaszkodó EMBER-rel történő foglalkozás nem szakma, hanem egy folyamatos, élethosszig tartó, alázatos szolgálat, aki ezt nem érzi magában, annak nem szabad ezt a pályát választania. Küzdelmes és sokszor sok lemondást, energiát igénylő feladat volt ez nekem is, de úgy érzem, most a pálya alkonyán, hogy megérte, nem volt hiába az a sok, folyamatos tanulás, érdeklődés és odafigyelés a betegekre… amikor egy-egy beteg megtalál, vagy újra felkeres bajaival 20-35 év távlatából és köszönt szeretettel: ez sok mindenért kárpótol…
Az integratív medicina szaktekintélyeként ismernek ország-világ szerte. Milyen eredmények vannak a hazai oktatásban, illetve a gyakorló orvoslásban a holisztikus szemléletű gyógyítás terén?
Volt ez a medicina alternatív (ezt a szóhasználatot nagyon nem kedvelem), majd komplementer, újabban integratív szóhasználattal azokat a törekvéseket, elismert gyógymódokat és tevékenységeket jelenti, amelyek a betegek, páciensek érdekében történő olyan beavatkozások, amik nem ártalmasak, szakavatott, megfelelő képesítéssel rendelkezők kezébe adhatóan az egészség megőrzését, az egészség megtartását célozzák. Vagy egy komolyabb betegség, esetleg műtét után segítenek visszatalálni a megszokott életformába, életvitelbe, illetve egy egészségesebb életformába vezetik a betegeket. A hazai oktatás nehezen kezdődött el, emlékszem 1987-ben indult az első tanfolyam a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen az akupunktúra hazai bevezetéseként, majdnem szakvizsga lett belőle, de akkoriban már az Európai Uniós csatlakozásunk szóba került és túl sok volt a szakvizsgák száma, így maradt jártassági vizsga, de ez a mai napig is nagyon komoly tartalommal és egyetemi vizsgával a vezetésemmel folyik a Pécsi Egyetemen 2003 óta. Lassanként– az utóbbi években köszönhetően a WHO állásfoglalásának is: a manuális medicina, homeopátia, herbál medicina és egyéb ágazatok is ismertté váltak. Különösen sokat segített az 1997-ben létrejött szabályozás, amely egészségügyi tevékenységgé emelte az u-n– természetgyógyászatot, megkülönböztetve orvosi és nem orvosi szak képesítéseket.
Ma már több egyetemen is van ún. integratív medicina munkacsoport és több-kevesebb számú oktatással elérhetőek az egészségügyi dolgozók számára és az orvosoknak is. Magam részéről Pécsett bevezettem, mint tanszékvezető a homeopátia, manuális medicina, Neurálterápia és a Hagyományos Kínai orvoslás, valamint később az Antropozófus medicina akkreditált oktatását és vizsgáztatását is. Jelenleg a PTE Doktori Iskolájában 3 olyan témám van, amelyekből PhD képesítést lehet szerezni, 2 orvos sikeresen elvégezte eddig, az egyikük az utódom a Tanszéken, de többek is az abszolutóriumot megszerezték csak be kell fejezniük. Kétévente szervezek szakorvosoknak komoly elfoglaltságot és elmélyült tanulást igénylő tanfolyamot és onnan látom, ismerem a betegek igényét arra, hogy olyan orvost szeretnek választani, amelyik nemcsak a panaszokra, a panaszok lelki eredetére is kíváncsi, nyitott olyan tanulmányokra, amelyek az EMBERT egészében, testi-lelki és szellemi egységében nézi, vizsgálja és gyógyítja. Annak idején orvostanhallgató koromban egy pszichiáter professzor előadásain hallottam először és ennek nyomán kezdtem el a betegek pszichéjével is foglalkozni.
Sokszor, ha egy-egy beteg leült és elkezdte mondani a panaszait, pláne, ha papírról olvasta fel a listát, elég volt a szemébe nézni és megkérdezni: mi a baj, rendben van önmagával…? És máris megvolt a kulcs, amelyik nyitotta a zárat, és a beteg megbeszélve a dolgait, nem több doboz gyógyszerrel távozott. Sosem szerettem az altatókat, nyugtatókat, hiszen egy doboz altató egy idős ember agyát több hétre „kiüti”, aki nem szokott még hozzá! Inkább olyan természetes anyagok, gyógynövények felé fordult az érdeklődésem, amivel tökéletesen lehetett kezelni sok alvászavart. Természetesen, ahhoz orvosi döntést kell hozni, hogy mikor a komplementer, mikor az akadémikus orvoslás, mikor a gyógyszer: és itt a felelőssége egy szakembernek, hiszen „NIL NOCERE” – Ne árts soha a betegnek! A felelősség az, ami a tisztesség, erkölcsi tartás, szokás, megszokás, etika szakmai tudatosság sokszor veszélyes útján eligazítja az embert, egyedileg vizsgálva az adott betegét, hiszen nem vagyunk egyformák… mindenki más és más… Ezt a másságot is fel kell ismernünk és tisztelnünk kell. Régen nem partnerei voltak a betegek az orvosnak, hanem alá-fölérendelt volt ez a viszony…Manapság ez sokat változott a korral, a tudatos egészséges életmód ismerete és vállalása sok embernél elfogadott… Akinél meg nem annyira – ott a szelíd gyógymódok, a pszichoterápia módszere, ami segíthet a változtatásban – persze a beteg részvételével.
Visszatérve a rendeletre: régi, megkopott és elavult, újra kellene szabályozni és a képzések szintjét, követelményrendszerét is, ami jelenleg nincs napirenden a hazai egészségügyi szakmai vezetésben.
Számos civil szervezeti szerepvállalásod is fémjelzi küldetésedet, hogy minél inkább terjedjen a hiteles komplementer gyógyászati eljárások alkalmazása, és a lehető legminimálisabbra csökkenjen a hiteltelen, mindent ígérő, de csak az időt vesztegető „csodagyógyítók” piaca… Elérhető szerinted ebben a fontos kérdésben a zéró tolerancia?
Amíg vannak „csodavárók” addig lesznek csodatevők is… ez csak tudatos egészségformálással, egészségszemélettel és sok-sok igaz ismeretterjesztéssel elérhető. A Magyar Akupunktúrás Orvosoknak 16. éve vagyok elnöke, most jegyezték be a Magyar Integratív Medicina Szövetséget, amely 16 szakmai társaságból alakult, ennek elnökeként azt látom, hogy ez a küldetés kezd megvalósulni, csak lassan, hiszen alaposan visszavetett minket a pandémia, hazai COVID-19 járvány… Sok-sok nyitott kérdést, növekvő tapasztalatokat hagyva maga után.
2020. február 15-én hatályba lépett az ún. „kuruzslásellenes” törvény. Az azóta eltelt másfél év alatt milyen visszajelzések vannak a törvény alkalmazása terén? Történtek-e törvénymódosítást kezdeményező javaslatok a szakmai szervezetek részéről?
A kuruzslásellenes törvény életbe lépett, az ellenőrzések kevésbé… Sőt, éppen akkor szabályozták az egészségügyi dolgozók munkaköreit, amikor a pandémia volt– sokan elhagyták a pályát, egyre több orvos és szakember hiányzik a rendszerből, ennek egyensúlyozására jönnek létre a praxisközösségek. Hiszen nem az orvosok száma nőtt, hanem az üres praxisoké! A betegek ellátását pedig biztosítani kell… Én abban látnám a jövőt, hogy megbízható, gyakorlott természetes gyógymódokat is ismerő és alkalmazó egészségügyi dolgozókat kellene egy-egy ilyen praxisközösségbe felvenni, alkalmazni – ez lenne a jövő útja, nem az elszigetelt, szakmai felügyelet nélküli magán csodatevőké. Persze, sokan dolgoznak tisztességesen és becsülettel szolgálják a betegeik egészségét, de igazán itt lenne a helye az igazi integrációs törekvések életbelépésének! A megalakulásunk egyúttal a színrelépésünket is jelenti, el is indulunk a szakmai felső vezetés felé javaslatainkkal.
Professzor asszony, milyen további egészségünket jobbító terveid vannak?
Dolgozom a Yamamoto Intézetben aktívan, fájdalomambulanciaként és onkológiai betegellátásában is. Sőt, a Kispesti Szakrendelő Intézettel van szerződésem, a reumatológiai betegek neurálterápiás, akupunktúrás, egyéb fizioterápiás ellátására is. Óráim vannak a PTE-n továbbra is, foglalkozom a PHD hallgatóimmal és vezetem az akkreditált egyetemi tanfolyamokat is, azt hiszem ez az alapja annak, hogy nem érzem, csak észlelem az idő múlását… Igaz, néha festegetek, vagy leülök egy-egy Bach darabot elzongorázni, és ez a zene szól a rendelőnkben mindenhol egész nap, mert relaxáló, nyugtató és szeretik a betegeink is. Természetesen ez nem menne egy stabil, közel 50 éves kiegyensúlyozott házassági háttér nélkül, amiért nem győzök köszönetet mondani patológus férjemnek.
Mit tanácsolsz a mai felgyorsult, pánikos hangulatban, fejünket össze-visszakapkodó embereknek, hogyan éljünk jól, egészségesen, egészségtudatosan?
Fogas ez a kérdés, hiszen mindenki máshogy élte meg az elmúlt 1,5 évet is. A rendszeres számvetés, folyamatos önismeret segít bennünket abban, hogy közeli és távolabbi célokat állítsunk fel. Olyan célokat érdemes felállítani, amik elérhetők…nem irreálisak. Példaként említem a daganatos beteget, aki kétségbeesik a diagnózist hallván, de erővel rendelkezik, hogy küzdjön, és ebben segítjük– a szakmai segítség mellett is. A nyugalom a lélekben körülöttünk is nyugalmat teremt. A táplálkozás és annak egyedi formája lényeges felismerése korunknak, semmilyen divatos diéta, amit magunkra erőltetünk: nem megy… Az időskorban a fizikai és szellemi aktivitás megtartása a mentális egészség kulcsa. A folyamatos fizika-szellemi és lelki élet ápolása a „jól érzem magam” érzés kulcsa.
És végül Arany János sorával ezt tanácsolom a legjobb szívvel mindenkinek: „…Földi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri.”
Megköszönve az interjút A rák ellen… Alapítvány kuratóriuma, felügyelő bizottsága és munkatársai nevében is szívből gratulálok a díjakhoz!
Vajda Márta
