ENZIM TERÁPIA

Enzimek+feladatai+különböző+szinteken .j
emesztorendszer.png

MIK AZ ENZIMEK?

Az enzimek biológiai katalizátorok. A katalizátor olyan anyag, mely gyorsítja a kémiai reakciókat anélkül, hogy maga bármilyen változáson keresztül menne. Szerepük hasonlít a kulcshoz az ajtó zárjában, amely nélkül a bezárt ajtó nem nyitható ki. Az enzimek fehérje természetű óriásmolekulák, minden sejtben megtalálhatók, az életfolyamatok fenntartásában nélkülözhetetlenek. Az emberi szervezetben az enzimek egy részét saját sejtjeink állítják elő, más részüket a táplálékkal visszük be. Az enzimek érzékeny molekulák, hőkezelésre, a közeg savasságának megváltozására könnyen elveszítik biológiai aktivitásukat.

A szervezetben található enzimek

Az emberi szervezet sok ezer különböző enzimet termel, melyek szinte minden életfolyamatban részt vesznek: sejtosztódás, fehérjeszintézis, energiatermelés, biomolekulák termelése és lebontása, tápanyagok lebontása, stb. Az étkezéssel az emésztőrendszerbe kerülő táplálék megemésztését és hasznosítását is enzimek végzik. Ennek során az összetett táplálék molekulákból fokozatosan egyszerűbb, kiseáb molekulák keletkeznek, amik a bélből felszívódva végül a sejtjeinkbe kerülnek és ott hasznosulnak.

Hogyan segítik az enzimek az emésztést?

Bármit is eszünk, a tápanyagok három alapvető összetevőből: fehérjéből (protein), zsírból és szénhidrátból állnak. Az emésztőenzimek kisebb alkotó részekre bontják le a proteineket, szénhidrátokat és zsírokat. A lebontó enzimeket elsődlegesen a szervezet állítja elő (nyálmirigyek, gyomor, hasnyálmirigy, vékonybél, máj-epe rendszer). A tápcsatornában lévő baktériumok is nagyon sok enzimet termelnek, bizonyos tápanyagokat csak ezek képesek megemészteni. Ezen kívül a természetes állapotú, nem hőkezelt vagy más úton roncsolt élelmiszerek is tartalmaznak különféle lebontó enzimeket. Mindezek együttesen végzik el a bevitt tápanyagok lebontását és segítik azok felszívódását.

Miért van szükségünk enzim kiegészítőkre?

A főzés és egyéb konyhatechnikai eljárások során kedvező és kedvezőtlen folyamatok játszódnak le az élelmiszerekben. A proteinek térszerkezete megváltozik, biológiai hatásuk elvész, ez kedvező hatás, mert megkönnyíti a szervezet saját emésztő enzimjei számára a lebontásukat. Ugyanakkor a tápanyagokban található természetes enzimek is elpusztulnak. Ez kedvezőtlen, mert a kívülről bekerülő enzimek segítenek, megkönnyítenék az emésztés és felszívódás folyamatát. A növények és egyes baktériumok természetes állapotukban különösen gazdagok emésztő enzimekben, melyek közt jó néhány olyan is van, amit a szervezet nem képes előállítani. A modern kor táplálkozási szokásai és az élelmiszerek feldolgozása következtében a bevitt táplálék egy része emésztetlen vagy csak részben emésztett állapotban kerül be a vastagbélbe, ahol a bakteriális tevékenység során a szervezetre káros molekulák keletkeznek.

Az enzim kiegészítők elősegítik a tökéletes emésztést, ezáltal a bélrendszerben kevesebb toxikus anyag képződik, csökkennek a szubjektív emésztési panaszok. A növényi alapanyagú enzim kiegészítők legnagyobb mennyiségben a következő enzimeket tartalmazzák: amilázt (szénhidrát bontás), proteázt (fehérje bontás) és lipázt (zsírok emésztése). Különleges összetevőik lehetnek még: celluláz, laktáz, maltáz, invertáz, bromelain és papain. A tápanyagok felszívódása és hasznosítása javulhat az emésztőenzimek szedésével. Egészséges emberek esetében az étkezések után csökken a teltségérzés, a gyomortartalom gyorsabban ürül, csökken a gázképződés és a székletürítés szabályosabbá válik.

Fogyasszunk-e mikrobiális enzimeket is?

A mikrobiális enzim kiegészítők sokkal népszerűbbek, mint az állati eredetű (pl. hasnyálmirigy kivonat alapú) enzimek. A mikrobiális enzimek szélesebb pH skálán működnek, ezért a gyomorban és a vékonybélben egyaránt kifejtik hatásukat.

Az a nézet, hogy a gyomor alacsony pH értéke hatástalanítja az összes táplálék-kiegészítő enzimet, téves megállapítás ma már. A táplálék jó része bizonyos ideig a gyomor felső régiójában marad, így a gyomorsavval kevésbé érintkezik. Jóllehet a gyomornedv pH értéke elég alacsony (pH 1,0-1,5), de a táplálékkal összekeveredve a keverék pH-ja 2,5-5,0 közötti tartományba kerül. Ebben a környezetben a mikrobiális enzimek aktívak maradnak, valójában ilyen feltételek mellett optimális a működésük.

Természetes enzimpótlás

A nyers tápanyagok, pl. gyümölcsök és zöldségek kitűnő enzimforrások, azonban ezek az enzimek megsemmisülnek a táplálék feldolgozása, főzése vagy tartósítása során. Az enzim kiegészítők pótolják a főzés során tönkrement, és ezért hatástalan enzimeket. A természetben előforduló enzimek, valamint az enzimpótlók az emésztés folyamatát már az emésztőtraktus felső részében (gyomor) megkezdik. Ezek hiányában az emésztés jó része a vékonybélben kezdődik csak el és növekszik a vastagbélbe kerülő megemésztetlen, vagy csak részben emésztett tápanyagok mennyisége. A tápanyag tökéletlen emésztése során a bélben található baktériumok fokozzák a gáz- és toxinok képződését, melynek következtében kellemetlen közérzet és hányinger alakulhat ki. A bakteriális tevékenység miatt a szervezet számára veszélyes bomlástermékek keletkezhetnek, lassul a bél ürülése, károsodhat a bél nyálkahártya.U.n. lyukas bél szindróma jön létre és károsodik a bélnek annyira fontos mikrobiom (második agy)

Kapcsolódó anyagok:

Enzim terápia

Testtípusok és enzimhiány

Ma már mindenki ismeri a vitaminok, nyomelemek, sőt a gyógynövények szerepét is az egészség fenntartásában, de az enzimekről igen kevés ismeretünk van, pedig részt vesznek minden életműködésünkben. A velünk született enzim-készlet genetikailag meghatározott, így egyes enzimek hiánya – a kapcsolódó panaszokkal együtt – örökletes tényező lehet. Szerencsére, az enzimek pótlásával a legtöbb probléma már kezelhető!

Az enzimek minden sejtünkben megtalálható, fehérje természetű óriásmolekulák, olyan biológiai katalizátorok, melyek az életfolyamatok fenntartásában (sejtosztódás, fehérjeszintézis, energiatermelés, bio-molekulák előállítása és lebontása, tápanyagok lebontása stb.) nélkülözhetetlenek.

Mai ismereteink szerint, több mint 100 000 enzim létezik, amelyből több mint 4000-nek ismert a pontos kémiai szerkezete. Megkülönböztetünk emésztő, transzportáló (szállító), transzformáló (a tápanyagok átalakításában közreműködő), metabolizáló (a tápanyagok lebontásában, felszívódásban segítő) és kiválasztó enzimeket.

Az emberi szervezet több ezer különböző enzimet állít elő, más részüket természetes állapotú, nem hőkezelt vagy más úton roncsolt élelmiszerekkel (pl. friss gyümölcsökkel, zöldségekkel) visszük be – az enzimek ugyanis, érzékenyek a hőkezelésre, főzés során elveszítik biológiai aktivitásukat.

Táplálékaink – a fehérjék, zsírok és szénhidrátok – megemésztését és hasznosítását is enzimek végzik. A lebontó enzimeket elsődlegesen a nyálmirigyek, a gyomor, hasnyálmirigy, vékonybél, máj-epe rendszer állítja elő, de a tápcsatornában lévő baktériumok is sok enzimet termelnek, ehhez adódnak a táplálékkal bevitt különféle lebontó enzimek. A növények és egyes baktériumok természetes állapotukban különösen gazdagok emésztő enzimekben, melyek közt jó néhány olyan is van, amit a szervezet nem képes előállítani. A modern kor táplálkozási szokásai miatt a táplálék egy része emésztetlen, vagy csak részben emésztett állapotban kerül a vastagbélbe, ahol a bakteriális tevékenység során a szervezetre káros molekulák keletkeznek.

Enzimek fogyasztásával elősegíthetjük a tökéletes emésztést, ezáltal a bélrendszerben kevesebb toxikus anyag képződik, csökkennek az emésztési panaszok. A növényi alapanyagú enzim-kiegészítők legnagyobb mennyiségben a következő enzimeket tartalmazzák: amiláz (szénhidrátok bontása), proteáz (fehérjék bontása) és lipáz (zsírok emésztése). Különleges összetevőik lehetnek még: celluláz, laktáz, maltáz, inver-táz, bromelain és papain enzim.

 

Tekintsük át, milyen tüneteket okoz fenti három enzim hiánya!

  • Amylase hiány (szénhidrátok bontásának zavara): bőrrepedések, kiütések, alacsony vércukorszint, a hangulati élet zavarai, depresszió, allergiák, PSM szindróma (menstruáció előtti panaszok), hirtelen jelentkező kipirulás, fáradékonyság, hideg kezek és lábak, nyaki és válltáji fájdalmak, gyulladásra való hajlam.

  • Protease hiány (fehérjebontás zavara): deréktáji gyengeség, fájdalom, gombás fertőzések, székrekedésre való hajlam, magasabb vérnyomás, alvászavarok, hallászavarok, fogíny betegségek, gingivitis, parazitás betegségekre való hajlam.

  • Lipase hiány (zsíranyagcsere zavara): fájós lábak, ízületi panaszok, hólyagproblémák, incontinencia, szívpanaszok, pattanásos, gyulladásos bőr, epehólyag zavarok, epekövesség, székrekedés vagy hasmenés, szénanátha, prosztata panaszok, pikkelysömör.

A kutatások eredményeképpen, ma már ismert az a négy alapvető testtípus, amely szoros kapcsolatban áll bizonyos enzimek hiányával.

 

Milyen az Ön testtípusa?

– A szakirodalomban a különböző testtípusokat a mögöttük álló hormonális háttérrel jellemezhetjük. Ha az alább következő 4 fő típus jellegzetességeiből legalább 6 jellemzőt találunk magunkra vonatkozóan, valószínűleg oda tartozunk.

  1. Para – Az első kategóriába a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy alapú hormonális testtípusúak tartoznak. Hajlamosak a hízásra, a felesleg egyenletes, testszerte rakódik le. A túlsúly megmutatkozik az arcon, háton és az ujjakon is. Folyamatosan igénylik a szénhidrát-utánpótlást, az édességeket, tésztaféléket, emellett erősen sózzák ételeiket. Hajlamosak az allergiára, fáradtságra, alacsony vérnyomásra és vércukorszintre, ezért gyakran hidegek a végtagjaik. Hangulatuk változékony, könnyen esnek depresszióba, vagy más mentális betegségekbe. Fogyni a sok szénhidrát elhagyásával tudnak, különösen figyelniük kell a normál inzulinszint fenntartására. E típusra leginkább az amylase enzim hiánya jellemző, mely a keményítő bontását végzi.
     

  2. Oestro – A nemi mirigy alapú hormonális testtípusúak tartoznak ide. Túlsúlynál a felesleg a has, derék, combok területén rakódik le. Hajlamosak az emésztési zavarokra, bélproblémákra, cukorbetegségre, hormonális zavarokra, bőrbetegségekre, cisztákra, vese gondokra. Kedvelik a fűszeres, gazdag ízvilágú ételeket, s mellé a testes borokat, tömény alkoholos italokat. Étrendjük megnehezíti a fogyást, ezért érdemes alacsonyabb zsírtartalmú, több szénhidrátot tartalmazó ételt, illetve zöldséget, salátát fogyasztaniuk. E típus folyamatos lipase enzimhiánnyal küzd, mivel a zsírok nem emésztődnek tökéletesen a bevitt nagy mennyiség miatt.
     

  3. Supra – A mellékvese mirigy alapú hormonális testtípusúak tartoznak ide. Deréktáji és egyéb gerincpanaszai lehetnek, hízáskor pedig a felsőtestére rakódik a zsír. Hajlamos a magas vérnyomásra, szív- és érrendszeri betegségre, székrekedésre, emésztési panaszokra, bélbetegségekre. Kedveli a sós és húsos ételeket, mert átlag feletti fehérjeigénye van a szervezetének. Érdemes előnybe részesítenie a fehér húsokat, de kevesebb sóval, több zöldséggel, gyümölccsel fogyasztva. Folyamatos protease enzim hiányban szenved, amely pótlásával a gyakori puffadás és büfögés elmúlik. Túlsúly esetén az enzimhiány még kifejezettebb lehet. Ideális számára a vegetáriánus étrend a természetes enzimterápiával együtt, mely a típusra jellemző fájdalomszindrómákat és feszülő, merev izomzatot is oldja.
     

  4. Neuro – Az utolsó kategóriába az agyalapi mirigy alapú hormonális testtípusúak tartoznak. Túlsúly esetén az egész testre hízik, babaszerűen. Testalkata éretlen, koránál mindig fiatalabbnak néz ki, későn érő típus. Hajlamos a bél- és székrekedéses problémákra, emésztési zavarai már korán jelentkeznek. Kedveli a tejtermékeket, de fogyasztásukat más fehérje- és proteindús ételekkel, zöldségekkel érdemes helyettesítenie, mivel e típust kiemelkedő lactose enzimhiány jellemzi. Emellett elegendő lipase enzimre is szükségük van a tejtermékek zsírjainak bontásához. Ugyancsak problémát jelent számukra a rostok emésztése, melyek cellulózban gazdagok, s lebontásukhoz cellulase enzim szükséges.

 

Ez utóbbi típus a legkomplexebb az összes között: hormonális és endokrin rendszerét már kezdettől fogva elégtelenség jellemzi. A nyálkatermelés sok problémát, főleg allergiás panaszokat okoz. Felnőttként kevés ráfordítással tartani tudja optimális súlyát, nem hízik el, ennek ellenére nagyon fontos számukra a testmozgás és a változatos étrend.

Panaszok esetén, a legtöbb ember orvoshoz fordul. Az allopátiás orvoslás gyakran csak a tüneteket kezeli és nem a gyökerekhez ás le, így a panaszok újra és újra visszatérnek – nem beszélve az alkalmazott gyógyszerek mellékhatásairól. Ma már tudjuk, hogy számos gyógyszerünk enzim-inhibitor, azaz blokkolni képes az enzimek munkáját. Ezek tovább növelik szervezetünkben az enzimkészlet hiányát, a panaszokat folyamatossá téve.

Enzimdús ételek fogyasztásával és emésztőenzimek szedésével javulhat a tápanyagok felszívódása és hasznosítása, így az étkezések után csökkenhet a rossz közérzet, a teltségérzés, a gyomortartalom gyorsabban ürülhet, mérséklődhet a gázképződés, a székletürítés pedig szabályosabbá válhat. A jövőben az enzimek terápiás alkalmazása hasonló lesz, mint a gyógyszereké, sőt egyes esetekben ki is válthatja majd azokat.